Elhagyjuk Chile-t, az országot, ahol 2012 eleje óta kalandozunk. Az út mely Arica-t La Paz-zal köti össze az egyik leglenyűgözőbb, ami a tájképet illeti. Ám nem vagyok benne biztos, hogy a napi 600-700 kamion szintén ugyanezen ok miatt választja eme útvonalat... A kevés járható autóút közül, itt bonyolódik a teherforgalom jelentős része Bolívia felé.
Ezek, a helyenként régiségszámba menő kamionok, 4500 m szintkülönbséggel küzdenek meg nap-mint-nap. S mindeközben nemcsak fékpofáikat de az aszfaltozott utat is rendesen nyúzzák... Erre csak rátesznek egy lapáttal a szűnni nem akaró nyári esőzések s a kíméletlen téli fagyok. Nem meglepő, hogy háromévenként szükséges a renováció.
Két órás várakozást követően -a tucatszámra érkező kamionokkal sok adminisztráció is jár...- sikerrel átszeljük a Chilét Boliviától elválasztó határt. És milyen szórakoztató, ahogyan egy mesterségesen húzott vonal képes két, egymástól különböző kultúrát elválasztani: alig teszünk egy métert, s máris felfedezzük a sokszoknyás bolíviai asszonykákat, amint a tipikus helyi ételeket árulják. Zseniális!
A sofőrök viselkedése is gyökeresen megváltozik: amint lehet tülkölnek és sípolnak; teljes a káosz :) Nem ritka, hogy két autó egymással szemben találja magát egy előzést követően... Isten hozott Bolíviában!
Végre megérkezünk a kedves nevű bolíviai fővárosba (La Paz = Béke), ahol már októberi ittartózkodásunkkor is jól éreztük magunkat. Nincs más hátra, mint az izgalommal teli várakozás Yvan öccsére és feleségére; akik velünk együtt fogják tölteni az utolsó két hetet. Addig is ölelés az otthoniaknak, folyt. köv. !
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire