És igen, megkezdjük utazásunk utolsó hónapját... Az út mely Iquique-ből Aricába visz ismételten lenyűgöző; a táj továbbra is sivatagi, ám buszunk óriásdűnék gerincén halad, belátást engedve a mélyben fekvő, zöldellő folyóvölgyekre.
A francia Jenny által üzemeltetett szállásunkon családias a légkör, jól érezzük itt magunkat :) Ez a szimpatikus fiatal hölgy 2 éve telepedett le itt az óceánparti Arica-ban, s egymaga rendezte be kis hostelét. Kellemes emlékeket őrzünk az "Arica Unite"-ról; köszönjük Jenny!
A teraszról belátni a hosszan elnyúló, ám a heves bolíviai esőzések által elszennyezett strandot. Az óceánba ömlő folyók rengeteg hordalékot s szemetet ontottak a partra... A fürdőzés így jelenleg csak több km-re délre, egy védett öbölben lehetséges.
Jah, hogy mi a helyzet szörfözés terén? Hmmm... lehetne, csak épp nincs kitől bérelni felszerelést... Sebaj Siouville standja már vár minket Franciaországba hazatérvén ;) !
Arica a maga 200 000 lakosával fontos helyszíne volt a csendes-óceáni háborúnak (1879-1884): a város fölé magasodó, 110 méteres "El Morro" szikla a Peru elleni, chile-i győzelem megtestesítője. A kilátás igen szép innen :) !
Amellett, hogy maximálisan kihasználjuk az óceánpart nyújtotta kellemes időtöltést; meglátogatjuk a várostól pár km-re, Azapa falujában fekvő archeológiai múzeumot. Az időrendben felsorakoztatott vitrinekben egészen időszámításunk előtt 8000 évig (!) visszamenőleg mutatják be a környező civilizációkat. Ebben az időben éltek itt a "chinchorro" indián törzsek, akik hihetetlen technikát fejlesztettek ki halottaik mumifikálására. Miután csontvázig lecsupaszították a testet, s növényi rostokkal helyettesítették az izmokat s húst -arra ráhúzván az eredeti bőrt...- az egész tetemet agyaggal vonták be; majd az arc egy fém maszkot kapott. A múzeumban kb. 300 ilyen múmiát őriznek. S ha nem is ezek voltak a legmeglepőbb konzervált testek, amiket láttunk; a tény, hogy 10 000 éven át fennmaradtak, elképesztő!!!
Másnap hajnalban felkerekedünk Putre kisvárosa s az Andok tiszteletet parancsoló hegylánca felé. À dieu óceán, à dieu Jenny, à dieu nyár... Folyt.köv. ;)
Arica fotói
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire