6088

Es ime, egy igazi kihivas! Harom nap izgalom :) A La Paz-bol indulo tura elso menedékhaza 4700m-en fekszik, ahova egy tucatnyi turistaval s vezetovel érkezunk (1ora autout). A délutan a jégcsakanyok s kramponok hasznalatanak elsajatitasaval telik egy valodi, igazi, eddig csak diaképeken latott GLECCSEREN!!
A nap ragyog, az élmény fantasztikus :) Még egy 15 m-es jégfalat is megmaszunk! Az ujszeru, tagas menedékhazban jo a hangulat, mindenkit kivancsisaggal vegyes izgalom fut. A vacsora utan hamar takarodot fujunk.

Masnap reggel irany az 5100m-en fekvo menedékhaz, ahova az osszes menetfelszereléssel a hatunkon (bakancs, dzseki, nadrag, kesztyu, sapka, beulo, krampon, jégcsakany = 15kg) kaptatunk fel. Ide megérkezvén realizaljuk, hogy kiralyi helyunk volt elozo éjszaka; ez a menedékhaz tomve van és irto koszos...De ez mit sem szamit, a cél ott tornyosodik a fejunk felett a maga tiszteletremélto hofedte csucsaval. A délutan tehat varakozassal, pihenéssel, akklimatizalodassal s készulodéssel telik. A taj leirhatatlanul gyonyoru, a felhok felett vagyunk! A néha-néha elhalado repuloknek koszonhetoen hamar realizaljuk, hogy bizony kozelebb vagyunk hozzajuk, mint a tengerszinthez; elég érdekes érzés :)

A turavezetok, ill. a hegyibeteg turistak koka-levelet ragnak felkészitvén magukat a holnap éjjeli indulasra. Enyhe fejfajason kivul nekunk szerencsére nem akad gondunk az akklimatizalodassal (hogy is lenne? hisz 3 honapja az Andokban élunk :). Egy meleg leves utan takarodo 18h00-kor.

Es eljott a mi idonk! Ejféli ébreszto utan a méhkassa valtozott menedékhazban mindenki izgatottan pakol, készul; s végul 01h30-kor elindulunk paronként osszekotve egy-egy turavezetovel meghoditani Huayna Potosi-t. A mienket jelesul Andrés-nek hivjak, egy fiatal turelmes és igen komoly vezeto. A felhotlen égen a karéj Hold ragyog, labunk alatt ropog a ho; egy leirhatatlan élmény. Fejlampaink fényénél lassan, de biztosan haladunk felfelé. A lélegzetvétel egyre s egyre nehezebb, az ember nem tudja hogyan szedje a levegot!
Helyenként eszméletlen természeti formakon haladunk keresztul, ugymint egy 100m mély jeges szakadék... Yvan mogém van kotve, igy az ilyen szakaszokon a turavezetovel kozosen "huzzuk-vonjuk" at, mivel az éjjel mit sem valtoztat a tériszony mivoltan; az nagyonis jelen van...

4 ora eroltetett menet utan feérunk a csucsra vezeto, tarajra emlékezteto 70m-es szakaszhoz. A Nap kezd megjelenni a horizonton, a szinek csodalatosak! No gyerunk, egy utolso erofeszités! A csucsra az osvény 30cm széles, s mindkét oldalon a szakadék... Hajra Yvan!!! Csak a bakancsodat nézd, se jobbra, se balra!!! Es igeeeeeeeeeeeeeeen! FELéRTUNK!!!
Micsoda boldogsag, s megkonnyebbulés! Az eronk végére értunk, de teljes mértékben megérte! A tucatnyi szomszédos csucs felhobe burkolozo latvanya a napfelkeltében valami hihetetlen, foldontuli latvany! A szél csipos hideg, s par foto utan lefelé indulunk.

Epphogy az ember magahoz tért indulni kell lefelé, ami szinte még tobb erofeszitést igényel, mint a hegymenet. Egyrészt ki vagyunk merulve, masrészt nem lebeg mar cél elottunk. Megérkezvén a menedékhazba 01h30 térdgyilkolo lereszkedés utan olyanok vagyunk, mint 2 zombi :)
Es ezzel még nincs vége, egy kis szusszanas s egy meleg leves utan ismét fel kell pakolni s leereszkedni az elso menedékhazig, ahol a kombi var minket.
8 ora tura utan igen jol esik a meleg zuhany a szallason, La Paz-ba visszatérve :)
Holnap indulas tovabb, fajo szivvel, de magunk mogott hagyjuk a fovarost.
Folyt. kov. Hasta luego!