Harmadik hét!

A hetet Cuenca-ban toltjuk. Valoban szép varos, s Quito-hoz képest élheto méretu. Amit elsore eszreveszunk: rengeteg a templom, (szinte minden sarkon talalni egyet) s a varos szinte europai légkore.


Az egyetemek, a fiatalok jelenléte s a pezsgo kulturalis élet sokkal inkabb kozmopolitabb képet ad a varosnak. Itt talalunk eloszor konyvesboltot mint olyat!
Meglatogatjuk a helyi népmuvészeti muzeumot, amit szintén nagyra értékelunk: a régészeti leletektol kezdve a numizmatikan at az orszag osszes népviseletét bemutato tarlatig var a latogatora felfedeznivalo. S mindez ingyen!
Egy délben étterembe megyunk (kis valtozatossag a piacok 1,5 €-os kosztja utan, amivel, hozzateszem, semmi gond!) s élvezettel kostoljuk a kivalo helyi ételeket. A vendégek a falakon hagyjak uzeneteiket, véleményeiket; s hopp!- mit ad Isten, magyar szavakra bukkanunk :-)
A het masodik felében satrunkkal felkerekedunk bebarangolni a kozelben lévo Cajas Nemzeti Parkot, ahol két csodas napot toltunk. 4000 m magasan jarunk, az Andok lankait tucatnyi gleccserto tarkitja, a szél suvit, de a taj lenyugozo! A két nap alatt két kb. 6oras turautat jarunk korul, néhol igen meredek falakon...(szegény Yvan egy részen rendesen tériszonyos panikot kap, de felrimankodom(tuszkodom :D ), s a teton mar egyutt orulunk :) A flora sosem latott novényvilagot rejt (lsd. fotok) s a lejtokon lamak legelésznek. Idilli, nemde? :)
Cuenca-t szombat reggel hagyjuk el, hogy 6oranyi buszozas utan Loja-ba érkezzunk. Itt egy éjszakat toltunk, mivel semmi érdekeset nem talalunk a varosban. Raadasul eddigi utunk legspartaibb, ablaktalan, korhazi agyas szobajara akadunk.. de olcso :)
Innen masnap tehat usgyi tovabb Vilcabamba faluba, mely a tucatnyi szazévesérol ismert; tudnak valamit a helyiek! Igazan helyes fotér, sok turista és mar itt élo kulfoldi (mindenki sokaig akar élni..!). Tiszta véletlen, hogy egymasra talalunk francia biciklista baratainkkal, aminek hihetetlenul megorulunk! Eszmét is cserélunk egy jo pohar sor mellett (vasarnap 16h utan nem szolgalnak ki alkoholt, a sort ugy csempésszuk a kozértbol- a boltos két muanyagzacskoba rejti az uvegeket...).
A szallasunk itt valami egészen mas: masfél oras hegyi kaptato utan végre ratalalunk a Yambala folyo menti kis hazikokra melyeket egy amerikai hazaspar épitett ezelott 20-30 éve. Igazi tropusi kis kunyhok, melyeken atsuvit a szél s ki-be jar mindenféle (nem tul szép..) rovar s bogar. Huhh, éljen a természet!
Innen konnyen elérhetoek a kozeli Podocarpus Nemzeti Park turaosvényei, melyeket felfedezni nem késlekedunk! Addig is olelés s csok mindannyiotoknak! Folyt.kov.!