Az "Öreg csúcs"

Az Urubamba-folyó völgyében kanyargó másfélórás vonatút elkápráztat bennünket. Az üvegezett tetejű vagonokból remek rálátásunk nyílik a sűrű-, és kicsattanóan burjánzó esőerdőre. A „történelmi szentély” a 32 592 hektáros - nedves, hegyvidéki erdővel borított; helyi állat-; és növényfajokban gazdag- Ceja de Selva Természetvédelmi Területhez tartozik. A varázslatos természeti környezet – magas hegyek, mély kanyonok, hömpölygő folyók – már önmagában is elég volna ahhoz, hogy védelem alá helyezzék ezt a különleges tájat.


Aguas Calientes városába megérkezvén azonban az ember hamar érzékeli a turizmus elképesztően erős jelenlétét... Leszállván, a  minden irányból érkező "ajánlat-bombázók" hamar kimerítik idegeinket. Az itt töltött éjszaka pedig rövidre szabott; korán kelünk, hogy napfelkeltére feljussunk az , Öreg csúcs”-ra  (kecsua nyelven: Machu Pikchu).

Bizony a világ hetedik csodájáért meg kell hozni az áldozatot. Mégha motivált is az ember; a jó egyórás magas inkalépcsőkön való kaptatás a nedves, nehéz levegővel s a magaslattal megspékelvén nem könnyű feladat. De hisz a világ talán legizgalmasabb és legfestőibb fekvésű régészeti lelőhelye vár ránk! Egy lépésre az égtől, az Andok hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Yupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek. Machu Picchu fél évszázadig virágzott, majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra felfedezték.

A korareggeli párás ködbe burkolózott alvó város kicsiről-kicsire fedi fel előttünk bájait. A csoda még várat magára... A város klasszikus inka stílusban épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő, vörös gránittömbökből rakott, robusztus falak kötőanyag nélkül; száraz falazással épültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteltének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom.

A  romok bejárása után -a jobb kilátás érdekében-  felkapaszkodunk a "Nap kapujába". A Nap  ekkor már csiklandozza arcunk s sikerrel elkergeti az utolsó felhőfoszlányokat is: íme előttünk teljes valójában az elképesztő szépségű Machu Picchu! A fűben heverészvén órákat töltünk előtte... S mit is mondhatnék még itt mást?! Beszéljenek helyettem a képek! Folyt.köv. (utolsó állomásunkról...!!) Hasta luego!

Machu Picchu fotói