Hetedik és nyolcadik hét

Es hopp! Egy utolso konnyed tura mielott magunk mogott hagynank a festoi Cordillera Blanca vonulatait. Azt mondtam volna konnyed?! Nos az 1200m-es szintemelkedot nem igen lehet eme jelzovel illetni...
  Hegymenet 3  hosszu oran keresztul mig végul felérunk a kristalytiszta vizu lagunahoz. Am a kis piknik a hegy sziveben -most is, mint mindig- mindenért karpotol :)
Lefelé kaptatvan segito kezet nyujtunk a helyi fahordo ferfiaknak, akik iszonyatos nehéz eukaliptusz torzseket cipelnek le a faluba; mindossze egy taliga segitségével...Es ezzel az onkéntes munka még nem ér véget: a mikrobuszban visszafelé zotyogve megallunk egy kis faluban, hogy felpakoljunk egy 100 haromlabu székbol allo szallitmanyt!! Nem hiszunk a szemunknek, de végul mindenki kiszall segiteni, s a kozos munka eredményeként (ami megjegyzem a helyieket kivaltképp szorakoztatja :) sikerul a tetore ill. az utastérbe bezsufolni mind a 100 darabot :) Hat igy mukodik ez itt Peruban; nincs lehetetlen! :)

Irany tehat La Union ahova csodas ut vezet, nem gyozzuk forgatni a fejunket! Megérkezvén, mivel a falu nem ad tul sok kedvet maradni éjszakara, rogton tovabb is indulunk egy « collectivo »-val (személyauto, melybe megprobalnak a leheto legtobb utast bezsufolni..) Huanuco varosa felé. Bar ne tettuk volna!!! A huszonéves sofor, akinek minden bizonnyal Sebastien Loeb plakatok diszitik a szobaja falat, forma1-es pilotanak képzelve magat vezet... Zene bombol ezerrel... Yvan-nal, akivel ketten osztjuk meg az anyosulést, az elso 20 percben mindezen jokat mosolygunk. Am az ut hosszu, s 2 kemény ora leforgasa utan a félelem rendesen eluralkodik rajtunk... A pihenonél meg is jegyezzuk a pilotanak, hogy mi ehhez nem vagyunk hozzaszokva... Mert raadasul nem o az egyeduli aki orultként cikazik a szerpentineken... Szerencsére soforunk visszavesz az irambol, de ez természetesen nem akadalyozza meg abban, hogy az utolso 50 km-ert ismét feltempozza miutan valaki merészelte ot megelozni...(megjegyzem az a valaki egy tisztes csaladapa volt, teljes csaladjaval az autoban...) Félelmetesek!!!

Es « HALLELUJA!! » -végul épségben megérkezunk a kellemes klimajarol ismertté valt varosba, Huanuco-ba, mely egyébirant ugyanolyan zajos s piszkos mint az osszes tobbi perui telepulés. Szallasunkon mintha megallt volna az ido: a régi butorok és fényképek kulonos hangulatot kolcsonoznek a helynek. Am két éjszaka utan nem viseljuk tovabb az allando zajt és fulledt meleget, s tovabb allunk Peru (sot a vilag!) legmagasabban fekvo telepulése, Cerro de Pasco felé.

Megérkezvén a volt banyaszvarosba (mely rendesen az anno robbantott banyasz-medencékben fekszik..) kellemesen csalodunk: a hely igen kellemes és viszonylag nyugodt hangulatot araszt. Szallasunk ismét valami hihetetlen hely -régen banyasz-szallo lehetett eros petroleumszagot araszto fapadlojaval- ahol Raul, a tulajdonos tart karokkal fogad. Egy kozos fotozkodast kovetoen birtokba is vesszuk  szobankat; helyesbitek: jégvermunket! Merthat 4300 m-en bizony igen csiposek az éjszakak, s futés, mint olyan, az ugye nem létezik... Nyakig feloltozve, 5 sulyos lamatakaro alatt, osszebujva alszunk :) Masnap a piacon bolyongva egy fiatal lany szolit meg minket, Fatima, aki a helyi « egyetemen » idegen nyelveket, jelesul franciat is tanul. Az estét, kérésére, egyutt toltjuk nyelvgyakorlas szempontjabol.  Hostelunkben tehat palacsintapartit rogtonzok s kellemesen eszmét cserélunk, mégha neki nem is konnyu az élet ebbe a kisvarosba szuletettként...Probalunk neki tanacsokat adni, hogyan valositsa meg almat, miszerint elhagyja az orszagot s Franciaorszagban telepszik le... Az ilyen talakozasok soran realizalja csak igazan az ember, hogy milyen szerencséje is van europainak lenni... Egy kalappal Fatima!

Tovabb folytatvan utunk az « altiplano »-n, mely egy hatalmas felfold az Andok sziveben, meglatogatunk egy kis falut, San Pedro de Cajas-t, mely szép szotteseirol ismert. Néhany szuvenirrel gazdagabban tehat az iranyt Tarma varosa felé vesszuk.

Tarma hangulatos kisvaros kolonialis foterével, ahol nagyon helyes kis hotelre akadunk. Ez az ami nagyszeru itt, hogy sosem tudni milyen szallas var rank. Elozo éjjel, Junin-ban, ahol megszakitottuk utunk s egy éjszakat toltottunk pl. egy icipici szobank volt egy vasaggyal 3€-ért :) Szoval Tarma egész kellemes, de a katedralis meglatogatasa utan nincs mit csinalni...
Szerencsére megismerkedunk egy fiatal amerikai hazasparral, aki angol leckéket ad a helyi iskolaban. Harom honapja vannak itt, s nagyon szimpatikusak. Meg is hivnak minket magukhoz vacsorara, ami remek hangulatban telik spanyol-angol s francia keverék nyelven, mivel kicsit beszélnek franciaul is. (S mit ad Isten; nekik is a francia foldon valo letelepedés az almuk...:) Ez a fajta kikapcsolodas nagyon jot tesz nekunk (s nekik is :) mivel mar rég nem volt benne részunk.  Megosztani egy uveg bort s par szot a baratokkal mar igen hianyzott :)

Kovetkezo allomas Huancayo, ahova megérkezni mar tukon ulok, mivel tervbe vettuk az innen indulo, ritkasagszamba meno vasutvonal felfedezését. Tudni kell, hogy Peruban -sot egész Dél-Amerikaban- alig léteznek vonatok, a tomeg-; és aruszallitas kizarolag buszokon torténik. Mar ezt tudatositani is elég szivfajdalmat jelentett egy magamfajta vonatok szerelmesének, am amikor megtudtuk, hogy még ez a kevés vasutvonal is le van zarva karbantartas miatt, egészen elszomorodtam... No nem akarom tulreagalni a dolgot, de 2 honapnyi buszozas utan igen jolesett volna egy kis valtozatossag... Hat sebaj, irany tovabb busszal Huancavelica-ba.

Kis, hegycsucsokkal korulvett, gyogyvizzel is buszkélkedo am kevésbé latogatott varos Huancavelica, tobb tucat csodas, régi templommal. Kis piheno utan egy hosszu buszutra indulunk Ica, a tenger iranyaba!

Az éjszakai zotykolodes utan napsutéssel fogad Ica nyuzsgo varosa mely a borairol és « pisco »-jarol hires. Ez utobbi Peru nemzeti itala, egyfajta szolo-palinka, melyet zold citrom levével s egy tojas felvert fehérjével isznak « pisco sur » névre keresztelve. Nem rossz ;) Szallasunk mellett isteni étteremre bukkanunk, ahol nagyon jol esik egy tanyer igazan hozzaértoen elkészitett halétel. Mert, bar ahogy mondtam a perui konyha finom s olcso, de nem igazan valtozatos; igyhat tényleg jo volt a piaci koszt utan egy igazi étteremben, egy igazi séf receptjeit kostolni :)

Mivel Ica nem egészen az ocean partjan fekszik, tovabb folytatjuk utunk Chala varosaba. Mikor jegyunket kérjuk a buszra mindenki amul, hogy hova megyunk, s kérdezik miért oda?! Mert latni akarjuk végre a TENGEEEEEEEERT!!!!

Cirka 7 ora buszutat kovetoen meg is érkezunk... Mar este van, de szobank ablakabol nagyon is jol latjuk és halljuk(!) az oceant: de hisz itt hullamzik 50 méterre!!! Valami fantasztikus, s mindez 13€-ért :))) Ki mond jobbat?! Ha tudnak, hogy Franciaorszagban a csillagokig szarnyalnak a tengerparti hotelarak... Szoval elvagyunk ragadtatva, s hagyjuk magunkat a hullamok morajlasa altal elringatni... Am visszatérvén a buszutra megjegyzendo, hogy az elesebb kanyarokban 2(!) felborult kamiont is latunk s nem is értjuk hogyan lehetséges ez, mignem masnap egy kanadai hazaspar elmagyarazza nekunk, hogy ezesetben nem a sebességgel van a gond, am a nem megfeleloen rogzitett szallitmannyal. Ok autoval jarjak be az orszagot, s minden nap (!) latnak oldalukra dolt kamionokat... Ez tényleg orulet!!

Szoval most itt ulok szobank kis asztalanal, delutan 16h00, bogrémben kavé gozolog, kellemesen sut be a Nap s szikrazik a tenger... Hmmmm, azt hiszem elfogunk itt tolteni par igen kellemes és nyugodt percet :) Ezalatt is gondolok ratok s olellek mindannyiotokat! Millio csok, folyt. kov.