Vasárnap Valparaiso-ban

Hezitálunk borvidékre vagy bohém városba vigyük-e az immár vakációjuk végére érkezett látogatóinkat. Végül egyáltalán nem bánjuk meg, hogy az utolsó napunkat Mireille és Pierre társaságában, a Santiago-tól másfél órányira fekvo Valparaiso városába töltjük.

A széles tengeröbölben elterülo kikötoje fölé magasodó, 42 dombra épült, utánozhatatlanul színes várost öröm gyalogszerrel felfedezni eme napsütötte vasárnapon. S mégha néha igen meredekek is a kaptatók, úton-útfélen nosztalgikus korú siklókba botlunk, melyek néhány peso-ért felsegítik a fáradt lábú turistákat. Mondani sem kell, hogy a lenti nyüzsgo és a fenti sikátorokkal tarkított élet közt ég és föld a különbség! A magaslatokon épült kis házak fala csodás falfestményekkel s graffitikkel tarkított, jelesül a mi "Patapata" névre keresztelt hostelünk is :-) Nem véletlen, hogy eme milio több tucat ilyen s olyan muvésznek biztosított (s biztosít a mai napig :-) búvóhelyet. Úgymint "Lukas", a híres chile-i karikaturista, vagy épp Pablo Neruda, az ország Nobel-díjas írója, kinek házát immár szépséges múzeummá alakították.

Az egyik lenti piacon elköltött "kockásterítos" halebéd s az egy, a "Cerro Alegre" tetején fekvo (s elképeszto kilátást nyújtó!) étterem közt is óriási a kontraszt. De mindekettonek feledhetetlen a "charme"-ja: a piac a sokszínüségével, ezernyi illatával s az elbúcsúzásnál puszit nyomó közvetlen pincérlányával; míg az étterem a város felett lebego, hihetetlen szabadságérzetet kelto teraszával s isteni fogásaival. Ez utóbbi méltó lezárása is volt a közös utazásunknak Yvan szüleivel. Egészségükre! Csin-csin!
Fotok